Description:
<jats:p><jats:bold>Összefoglaló.</jats:bold> A befogadás (inklúzió) eredetileg a szegénypolitika
(szociálpolitika) szakkifejezése volt. Onnan terjedt át a társadalompolitikába
és a pedagógiába (gyógypedagógia). A Lisszaboni Egyezmény (2000) óta az Európai
Unió hivatalos állásfoglalásaiban visszatérően szerepel mint törekvés a
„társadalmi kohézió” erősítésére. A jogvédelem eredete visszanyúlik az 1960-as
évtized amerikai polgárjogi mozgalmára. Két eset ismertetésével a szerzők
bemutatják a kétféle mozgalom hasonlóságait és különbségeit; összekapcsolva őket
a roma/cigány oktatáspolitika dilemmáival. A roma/cigány szegénység még mindig
szükségessé teszi a befogadás politikáját. Ugyanakkor a szegénységből kiemelkedő
roma/cigány középosztály köreiben erősödik a politizálás szándéka és a
jogvédelem igénye.</jats:p>
<jats:p><jats:bold>Summary.</jats:bold> “Inclusion” has initially been a social policy term. Its
use spread from there to policies of welfare, healthcare and education (special
education). Inclusion has repeatedly mentioned since the Treaty of Lisbon (2007)
in European Union resolutions as an effort to strengthen “social cohesion”.
“Legal protection”, on the other hand, goes back to the American civil rights
movement of the 1960s. By describing two Hungarian cases, the authors present
the similarities and differences between the two policies; linking them to the
dilemmas of Roma education policy. Inclusion as a social policy is still
necessary because of existing Roma poverties. At the same time, the intention to
politicize and the need for legal protection is growing among the new Roma
middle class, which emerges out of poverty and steps into the political
arena.</jats:p>