Sie können Bookmarks mittels Listen verwalten, loggen Sie sich dafür bitte in Ihr SLUB Benutzerkonto ein.
Medientyp:
Buch
Titel:
Ungarische Volksliedtypen
/ hrsg. von Pál Járdányi. Mitarb.: Máté Pál
2
Enthält:
Enth.: A bakanyi zöld erdőben születtem. A bárnai kertëk alatt ej, ja, ja, ja, ja, ja. Ablakomba, ablakomba besütütt a holdvilág. A bolhási kertëk alatt, Kata. A bujáki, a bujáki bíró udvarába‘. A csitári hëgyek alatt régën lëesëtt a hó. A csornai „Koronára“ süt a nap. A faluban végigmënni nëm merëk. A kaposi állomáson kërësztül. A kis tardi legényëknek nincs párja. Akkor szép az erdő, mikor zöld. A korondi halastó, halastó. A kőszëgi kaszárnya, de magos a teteje. A kutasi vashíd alatt. Áll a hajó a Balaton vizében. Alma a fa alatt, nyári piros alma. Almásderes a lovam, nëm ëszi a zabot. A mi házunk eleje, eleje, eleje. Amott, legel, amott legel, amott legel hat pejcsikó magába’. Apró szëme van a kukoricának. A rátóti legényëk. A szënnai lipisën-laposon. A tamási sorozóra süt a nap. Az éjszaka elaludtam, de rosszat álmodtam. A zombori nagy vendéglő fël van koszorúzva. Az ökör a földet nëm magának szántja. Barna kislány kapuja, kapuja, kapuja. Barna kislány udvarába van ëgy fa. Bazsa Mári libája. Búza, búza, búza, de szép tábla búza. Cifra szűröm szögre van akasztva. Csak azért szeretëk falu végén lakni. Csillagok, csillagok, szépën ragyogjatok. Csivirgónak-csavargónak tart engëm az egész világ. Csuhaj, nëm bánnám, ha holnap lënne vasárnap. Csütörtökön este. Dávid Marcsa libája. De szeretnék csillag lënni az égën. De szeretnék hajnalcsillag lënni. Dombon van a, dombon van a kisangyalom tanyája. Dombon van a kisangyalom tanyája. Édësanyám kimëgy a kiskertbe. Édësanyám, mondanék én valamit. El, el, elmëgyëk, nëm maradok e tájon. Elhërvadtak a mezei virágok. Ennek a barna lánynak sarkon van a háza. Ennek a kislánynak, ennek a kislánynak dombon van a háza. Énnékëm az édësanyám olyan tejet adott. Erdő, erdő, de magos a teteje. Erdő, erdő, ibolyával van tele. Erdő, erdő, kerek erdő, jaj de messzire ellátszik. Erre, gyere, rózsám, nincsen sár. Esik eső, esik, esik a kaszárnya falára. Esik eső, sűrű szëmmel esik. Esik eső, szép csëndesen esik, tavasz akar lënni. Este, este, de szerelmes kedd este. Estelëdik a faluban, haza kéne mënni. Este van, este van. Este van, este van, de nëm mindën lánynak. Este van már, késő este, de sötét van. Ez a kerek ég, ha beborul, kiderül. Ez a kislány mit gondolt magába’. Ez a kislány papucsot szabatott. Ez a tábla kukorica de sárga. Ez az utca gidrës-gödrös. Fëcskemadár szállott a vasútra. Fekete a kökény, fehér a virága. Fëlszabadult már az árpatarló. Fiumëi kikötőben áll ëgy hadihajó. Fújják már a hatot az ózdi vasgyárbá. Galícia felé nëm tudjuk mi az utat. Galícia, Románia gyászba van borítva. Ha bemëgyëk, ha bemëgyëk, ha bemëgyëk a Becsali csárdába. Ha fëlkötöm fehér delinkendőet. Ha fëlülök, Bözsikém, a fekete gőzösre. Ha fëlülök, csuhaj, ha fëlülök a fekete gőzösre. Ha kimëgyëk én a rétre kaszálni. Ha lëfekszëm este kilenc órakor. Házunk előtt, házunk előtt van ëgy leveles diófa. Házunk előtt, kedves édësanyám, van ëgy magas epërfa. Hej, csillag, csillag, szép hajnali csillag. Hírës bëtyar vagyok, Patkó az én nevem. Hírës decsi Horgas partján van ëgy kerek erdő. Homokos, kavicsos a mi házunk eleje.
außerdem: Jaj de beteg vagyok. Jaj de szélës, jaj de hosszú a gadányi utca. Jaj de szépën esik az eső. Jaj de szépën muzsikálnak. Játszik a szél, csuhaj, játszik a szél a Balaton vizében. Jó dolga van a bakának, nincsen sëmmire së gondja. Jó estét, jó estét. Juhászlegény a határon furulyál. Kaszárnya, kaszárnya. Kedves édësanyám, nincs énnékëm szeretőm. Kék ibolya, búra hajtja a fejét. Keresik a, nëm lelik a kërësztlevelemet. Kidőlt a fa levelestül, ágastul. Kiesëtt a, kiësett a virág a kezemből. Kihajtom a libám a gyöpre. Kimëgyëk a dobërdói harctérre. Kint a falu szélen kéknëfelejcs nyílik. Kivicsës-kavicsos a mi házunk eleje. Künn a pusztán, a pusztán, a pusztán, a pusztán. Látod-ë, babám, látod-ë, babám, amott azt a nagy hëgyet. Lógërkaró lë van verve. Madárka, madárka. Magasan jár, magasan jár a Fiastyúk az égën. Magos a kaszárnya. Már en többet nëm mëgyëk a fonóba. Mëghalt a bérës. Mëgismerni a darut a tolláról. Mëgüzenëm a szeretőm anyjának. Mikor mëgyëk Galícia felé, még a fák is sírnak. Most jöttem a kondoványi csárdából. Most jövök Gyuláról. Nëm akar a vezérürüm legelni. Nëm messze van ide az én babám tanyája. Nëm messze van ide Kismargita. Nëm zörög a levél, ha a szél nëm jújja. Nincsen kedvem, mert elvitte a fëcske. Nincs énnekëm ëgyebem ëgy tanyánál. Nincs is annál bëtyárosabb élet. Összefolyik a kis Tisza a Dunával. Piros az én ostornyelem, nëm sárga. Rëpülj, fëcském, rëpülj. Rétën, rétën, hej, a kassai rétën. Rózsát ültetëk a gyalogútra. Sárgul már a fügefa levele, sej, hideg akar lënni. Sej, búra, búra, búbánatra születtem. Sej, fëlszállott a kakas a mëggyfára. Sej, haj, a mi házunk sárgára van meszelve. Sej, haj, katona së lëttem volna soha. Sej, haj, në feküdj a szénaboglya tövébe. Sej, haj, szép a páva, mert a tolla aranyos. Sej, liba, liba, liba, de szép sereg liba. Sej, még a búza, sej, még a búza ki sëm hántya a fejét. Sírt az anyám, amikor mëgszülettem. Sokat arattam a nyáron. Sűrű, sötét fëlhők vándorolnak az égën. Száll a darumadár odafënn a levegőben. Szánt az ökör, recece, csirëg-csörög a járom. Szélës a Balaton vize, keskëny a híd rajta. Szép a gyöngyvirág ëgy csokorba. Szépën legel a kisasszony gulyája. Szépën úszik a vadkacsa a vizën. Tanyán, tanyán, tanyán a lakásom. Tisza partján elaludtam. Tisza partján lovagolni, nëm merëk, lovagolni, lovagolni, nëm merëk. Túl a Tiszán csikóslegény vagyok én. Új a cipőm, el akarom viselni. Új a csizmám, a szögre van fëlakasztva. Vadkörtefa fehéret virágzik. Végigmëntem a tárkányi, sej, haj, nagy utcán. Viszi a víz a bujáki rétet. Zabot ëszik az ökröm
Erschienen:
Budapest: Akad. Kiadó, Verl. d. Ungar. Akad. d. Wiss., 1964